Nem minden fenékig "tejfölös vadnyúl paprikás"

Kirándultunk (volna), újra,

na de kérem, engem ki akart lőni a vadász!!!

Tegnap olyan szép idő volt, Ricsi és Gazdi ennek örömére úgy döntött, kimegyünk megint Pomázra túrázni. A múltkor akkorát buliztunk ott ( http://crazypitbull.blogspot.hu/2013/11/alpin-pit-bull-tura.html ), hogy már előre örültünk Jenkivel, amikor láttuk merre ismét az irány!

Gazdiék kicsit ki is voltak tőlünk, mert már a buszon se bírtunk a valagunkkal. Amikor kiérkeztünk a megszokott helyre, meglepi várt: a szép időnek hála, fél Pomáz kivonult a hegyekbe, természetesen kutyákkal. Ez azért nem volt happy, mert tudjátok rólam, én másképpen ismerkedek az esetek el nem hanyagolható százalékában mint egy átlag kutya. Ismeretség és barátság alapja nálam, ha lenyomtam az adott ismerkedni vágyó kutyát, ez nekem kell, sorry, ilyen a vérem. Mondjuk ez a vér most az orális szex azon oldalára száműzött, ahol nem épp ideális tartózkodni. Gazdi úgy döntött, páratlan ujjú patás nemi szervét az én hátsómba, nem enged el mert feszkózni fogok. Inkább megyünk és nézünk valami kihalt helyet. Jelzem Ricsi szolidaritásból (vagy a szabadon rohangáló kan kutyák miatt esetleg), szintén szigorított őrizetbe száműzte Jenkit. Ezen a ponton már kezdtünk mérgesek is lenni, mert jó hogy ők a falka vezérek, de milyen szívatás, hogy kihoznak minket a hegyekbe és pórázon vezetnek...Ennek örömére amikor egy kuvasz szuka odarongyolt hozzánk úgy gondoltam kicsit leamortizálom. No gazdi (úgy látszik ő se volt happy) viszont úgy döntött, már a gondolatot is jutalmazza, és pár csattanós pofonnal emelte égig az így is repeső hangulatom. Kuvasz gazdi megköszönte neki, én nem annyira. Azért nem véletlenül szeretem én, pofonok ide vagy oda, mindent megpróbáltak Ricsivel hogy élvezhessük a szabadság örömét is kicsit. Megvártuk míg délután lett és a jónép egy része visszavonult az otthonukba. Elindultunk az Árpád Kilátó felé (gazdi ötlete volt, hogy ott olyan szél van, hogy senki nem állja rajtunk kívül). Már vidámkodtunk Jenkivel, hogy végre lesz hancúrozás (bár ő ezt mindig némileg vagyis nemileg másképpen érti mint én)! A kilátótól talán egy kilométerre találtunk is egy jó kis kihalt tisztást! Épp engedne el gazdi hogy labdázunk egy kicsit, amikor diszkrét morgással jelezzük neki Jenkivel, valaki mocorog a nem messze lévő bozótban. Na itt megint nem lesz játék ha ez így megy tovább. Gazdi úgy dönt biztonsági ellenőrzést tartunk, addig semmi szabadság. Irány a bozótos. Talán 50 méterre lehetünk, amikor kibukkan egy zöld ruhás gyanús egyén a bokrok közül. Gazdin megérzem valami gáz van (és nem földgáz), ezért jelzem zöld-ruhás delikvens felé, óvatosan közelítsen hozzánk a saját jól felfogott érdekében (Jenki dettó morogva jelzi neki, ketten vagyunk ha kell)!  Na ez az úgy látszik, némileg szellemi toprongy, jön tovább, de még ordít is gazdiéknak! Itt kiborult a bili, mit gondol ez, érzem a hangján fenyegető! Gazdi viszont leállít. Zöld ruhás IQ-fighter oda ér, és még mindig fenyegetve közli gazdiékkal " a kutya dúvad" ha szabadon engednek, garantáltan kilő minket!!!!

No gazdiék se voltak restek, a "sötétzöld" felmenőinek igen aktív emlegetése közepette megkérdik, mi a férfi nemi szervet képzel magáról! Ez az ártatlan kis őzek gyilkosa közli erre, vigyázzanak mert "esetleg" rosszul céloz és vadászbaleset történhet....No itt Ricsinél is ki borult a vizelő tál, igen aktívan közölte vele, hogy hiába kétcsövű a puskája, egyszerre csak egy irányba tud célozni, ha meg ránk meri emelni, garantálja a lassú és nem épp kegyes halált neki. Mi e közben épp ezt a halálnemet próbáltuk "nemesnek" közel sem nevezhető vadásznak kiosztani, persze gazdiék ezt nem hagyták (bár éreztük rajtuk szívükből engedélyeznének egy kis játékot nekünk). Na és ekkor a zöldünk taktikát váltott, feljelentéssel fenyegetett innentől (úgy tűnik nem csak gyári hülye szegény de feledékeny is, hisz az előbb még lövöldözni akart ránk, most meg már mi fenyegettük meg halálosan). Itt gazdi már picit túl feszült volt, és megkérdezte nem kellene sürgősen távoznia a sarkon álldogáló anyukájához, mert nem olyan szép az, hogy össze orális szexeljen neki egy szép temetést. Mire ez a agyhalott a puskájával kezdett el babrálni!!! Gazdiék erre válaszul végre a karabinerünkhöz nyúltak és azzal babráltak. Lévén cc két méter volt köztünk a távolság, így nem paráztam, tudtam, ezt a távot olyan egy ezred másodperc alatt áthidalom, így nem lesz ideje pufogtatni ha esetleg komolyan is gondolja (feltéve ha ilyen IQ-val egyáltalán tud gondolkodni). Ekkor megjelent egy kiránduló család (anya, apa és két kis gyerek), úgy tűnik kicsit alul becsültük "hosszú puska klónunk" szellemi mélységeit mert, a család megjelenésekor le eset végre neki, itt már zűr van. Hangnemet váltva közölte, ő csak jó szándékból tájékoztatott minket, hogy itt vannak olyan vadászok, akik esetleg kilövik a szabadon levő kutyákat!!!! Halljátok, ez olyan pofátlan hogy, még a "fej nélküli lovas" is megirigyelné!!! A család férfifelmenője viszont úgy tűnik "állatbarát" volt, mert mellénk állt és közölte a a NAGY vadásszal, hogy nem teljesen hülye, már vagy kétszáz méterről hallotta az ordítozást, épp ezért fordultak erre. Hősünk ez után úgy érezte, hogy nem túl emelt fővel, de távozik vesztett csatája mezejéről (ezt igazán bántam, mert már örültem hogy esetleg megmutathatom neki "lelőtt kutyatársaim" emlékére, miért pit bull a pit bull)! Sajnos erre nem került sor, és ami még rosszabb, végül is mi voltunk az igazi vesztesek, gazdiék féltettek azért bennünket, így egész hazamenetelig pórázon tartottak. Milyen jó, hogy kijöttünk kirándulni, bent a városban közterület, folyamatosan pórázon, kint az erdőben lelőnek ha szabadon engednek minket, pedig én aztán 3 méternél messzebb soha nem megyek gazditól! Picit kezdem el rabnak érezni magam, poros, unalmas pár négyzetméteres, körbe kerített területen jár e szerint nekünk már csak a szabadság. Pedig elvileg mi vagyunk az "ember legjobb barátai", ezek fényében nem szeretnék az "ember ellensége" lenni, ha minket is így kínoznak, milyenek lehetnek azokkal akiket "nem szeretnek". Az' szem lévén én amerikai pit bull terrier vagyok, kikérem az Egyesült Államoktól a vízumot, és disszidálok e közép-európai fertőből, mert itt rossz dolog kutyának lenni. 

Napsütés, játék, edzés végre (s pici baleset)

Ma kivonultunk végre együtt játszani.

Kicsit már átkoztam a mostoha időjárást, én alapból trópusi pit bull vagyok, de amilyen idők mostanában voltak, hatványozottan borzolta az idegrendszerem. Ma viszont végre "ark pit bullok" meghallgatták imáim, és kisütött nap. Vittem is gazdiékat és a spanokat rövid-úton ki a Dunára játszani, edzeni.  

Nyitányként gazdi úgy ítélte meg, kicsit túlárad az energia szintem, és ezt gyorsan le kell vezetnem. Így labdázás közben egy autógumit kötött mögém, hogy azzal fussak (így legalább van esélye a többieknek is ;) ). 

Nos, Ricsi jó szokásához híven, minden baromság nagy barátja, így Jenky is benyelte ezt a projektet.  

Immár ketten rohangáltunk gumival a hátunkon. 

Ebből lett is egy kis baleset, Edit figyelmetlen volt és miközben én a labdáért tepertem, ő némiképpen lassan kapcsolt...

Én ugyan jó arc voltam, és kikerültem, de a vontatmányom már nem volt ilyen kegyes. Szegény Editet, mint a tekebábút, ütötte le a gumi a lábáról.  Nekem sajna nem volt időm lassítani, mert a labda pattogott, de azért sajnáltam. A puffanásból ítélve nem túl jól sikerült neki a talajfogás.

Mire visszafelé kocogtam Gazdi és Ricsi Edit felett állva beszélte meg, hogy az én lízingelhető nőnemű felmenőmet, miért nem akkor csinálok ilyeneket, amikor épp videóznak. 

Edit (gazdi hathatós segítségével) idővel feltápászkodott a horizontális helyzetéből, és helyet foglalt a (immár nem a hátamon lévő autógumiban) Léna pedig mellé, vigasztalni.

                                                                   

  

Innentől már a szokásos koreográfia szerint zajlottak az események. 

Játszottunk Lénáékkal, közben titokban sajnáltuk Editet, mert gazdi és Ricsi folyamatosan dicsérgette, hogy milyen kecsesen tud hátra-szaltót dobni autógumin át, szerencsére még mindig ugyanolyan ügyes mint volt, stb. Amennyiben ezt a merényletet más merte volna Edit ellen elkövetni, már rég csontig rágtam volna, de gazdinak mindent lehet.

Nap végén gazdi fitnesz edzést tartott nekem, utána a megszokott "portfólió fotózás" jött. Úgy gondoltam, ha már ennyire akarja, feszítek neki picit:

Alpin pit bull túra

Tegnap jó nap volt!
Kivittem Jenkit, Ricsit és a Gazdám túrázni Pomáz mellé a hegyekbe!

Kicsit esős idő volt, de jó pit bullba villám sem csap bele!

Ahogy felértünk az első hegyre, Gazdiék rögtön üzleti terveket kezdtek szövögetni. Konkrétan egy áfonyamező leszüretelése, és a termés eladása volt a jövőbeni projekt tárgya. Épp a hasznot költötték lélekben Ricsivel, amikor picit gonosz mód jeleztem menni kellene, mert az áfonya nem fut, így engem annyira nem hozz lázba.

Erre gazdi jelezte felém, ő a túra vezető (kissé naiv mód ő ezt komolyan is gondolta) és maradásra biztatott. Na én erre úgy gondoltam, akkor ti maradjatok, én elmegyek Jenkivel fácánra vadászni.

Gazdiék miután belekavarodtak a "remélt haszon számolásába" mint százlábú a zokni cserébe, felvették a helyes követő pozíciót és utánunk indultak.
Némi meglepetést okoztam nekik amikor a sima ösvény helyet a hegymászók számára tervezett útvonalat választottam. Gazdi vevő volt a hülyeségre, és utánam indult. Ricsi némileg bölcsebben az ösvényen elénk vágott.

  

Gazdi mászott utánam. Ricsiben meg úgy tűnik a magaslati levegő kihozta a bizniszman vénát és videózni kezdte gazdit, hátha lezúg a hegyről és ő eladhatja a videót valamely kereskedelmi csatorna híradójának. 

Szeretem Ricsit nagyon, de gazdi azért gazdi, így kénytelen voltam keresztül húzni Ricsi újabb üzleti tervét is, és amikor gazdi némi gondba került lemásztam érte, s kisegítettem szorult helyzetéből.

A csúcs az csúcs, ezt azért gazdinak sem engedhettem át, én értem fel először.

Miután gazdi kilihegte magát és áldotta a szerencséjét hogy ilyen kutyája van, Ricsi kiröhögte magát (némiképp ironikusan jelezte gazdi felé, hogy mielőtt tovább indulunk nézzék meg a neten a hegyi-mentők telefonszámát), tovább indultunk.

Jenki előre rohant némi fácánhajtás ügyében, én követtem, de Ricsi és gazdi olyan ordításba kezdett...hogy inkább leálltunk mindketten. Nem teljesen értettük mi közünk nekünk a híradóban bemutatott, vadászok által kilőtt kutyához (bárhogy sajnáltuk is), hisz Jenki meg én ketten vagyunk, egyszerre meg csak egyre tud célozni a vadász, a másikunk meg úgyis a hírekbe kerül, mert ugye az még kis hazánkban is ritka, ha idióta lövöldöző vadászt eszik egy pit bull.

Ennek ellenére leálltunk, mert a vadásztól nem, de gazdiék pofonjaitól azért tartunk.

                                                             

Gazdiék megnyugodtak, mi is, így Jenki úgy döntött azért ez a nagy nyugalom mégse járja...

Pici optikai tuning nem árthat Ricsi idegrendszerének (már vagy három perce nem kiabált nekünk), így kiállt egy sziklafal szélére (bátor kutya ő!) és úgy tett mintha a bungee jumpinget fontolgatná kötél nélkül! Sikerült is kiváltania a kívánt hatást, Ricsink rögtön olyan ordításba tört ki, hogy gazdi attól félt lavina indul el a fennsíkon hó nélkül.

Jenki érezte hogy talán túllőtt a célon, így sietve beigazodott Ricsi lábához és megnyugtatta, ő nem játszik huuuu de menőt amíg nem nőnek ki a szárnyai.  

Oldandó a köztük lévő feszültséget, megpróbáltam gazdi ölében landolni egy kecsesen kivitelezett pit bull ugrással, de gazdi nem volt túl ügyes, így a feszültség oldásból majdnem "stabilitás oldás" lett...

Azért valahogy talpon maradt s láss csodát, Ricsi ismét a bénaságunkkal foglalkozott (Jenki legnagyobb örömére).

Én e közben rájöttem, hogy a macska véremnek hála, tudok spórolni az energiámmal (ki tudja nem támad-e ránk pár kóbor ninja vagy hasonló természeti csapás), ha gazdi vállán túrázok tovább.

A következő állomásunk a már említett vadászok leshelye volt. Na itt Ricsi okozott meglepetést nekem (ez ált. fordítva szokott lenni), a száz x kilójával kecses gazella módjára szinte felfutott a cirka nyolc méter magas lesre. Gazdi úgy döntött, neki elég volt a szikla a magaslatokból, így inkább a sík és szilárd talajon marad.

Én egy ideig vele tartottam, de Ricsi (vaszeg viccből) annyira hívogatott minket, hogy úgy döntöttem ám legyen, ez egy vagány pitnek nem lehet akadály!

       

Ez kemény dolognak tűnt, így bevállaltam, ámde a lefele útra nem gondoltam...Szégyenszemre félúton kénytelen voltam sírva kérni gazdit jöjjön értem. Ő nem lett happy az ötlettől, de még élénken élt az emlékezetében, hogy félresikerült pókember mutatványa közben én mentettem ki szorult (és lássuk be szintén ciki) helyzetéből. Így ő is az én segítségemre sietett. 

Némi röhögés után Ricsi (immár kevésbé kecsesen) lekászálódott a magaslesről, és haza indultunk.

Útközben még összeakadtunk egy lovas nyilassal (gazdi szerint valami Árpád) egy kilátó tetején. Na miután rájöttünk, hogy ez a nyilas annyira nem veszélyes, lévén hogy szobor, a lenyugvó nap fényében (már ha látszott volna a felhőktől), a kilátó korlátjáról letekintettünk új birodalmunkra Jenkivel.

 

Duna-parti-party

Sziasztok!
Ma kint voltunk a Duna-parton játszani, Lénával (Gazdi és Edit is elkísért minket), nagyon élveztem.

Nyitányként, Léna felhajtott egy egeret. Vele "kegyetlen jót" játszottunk, bár talán ő nem annyira élvezte, de naaa semmi nem tökéletes...Picit bírhatta volna tovább is, de ő inkább a bújócskát választotta.

Aztán labdáztunk a kedvenc labdámmal. Na itt akadt némi probléma, Edit annyira nem ügyes, ez tény, bárhogy is szeretem. A múltkor gazdit dobta szájba (nem volt happy, bár én jót röhögtem), most meg a Dunában landolt a labda. Ez még nem lett volna gáz, de rögtön el is merült. Léna mindent megpróbált, beúszott a nem épp meleg vízbe, de sajna búvárkodni ő sem tud. Így a kedvenc labdám oda lett.

 

                 

Ezután némi meglepetést okozott Edit. Nem, most se magát, se mást nem tört össze (ezek tőle nem okoztak volna meglepetést, nem tudom említettem e már, nem túl ügyes a kedves), hanem fura edzésbe kezdett velem. Arra volt kíváncsi mit fogok kezdeni, ha támadnak a ninják! Gondoltam el mondom neki, ezen a földrajzi szélességen ez nem túl gyakori, sőt talán kirívóan ritka eset is lenne, de annyira lelkesen győzködött erről, hogy nem volt szívem hozzá hogy felhomályosítsam. Inkább megmutattam neki, egy pit bull megállít egy ninját is. Ez zsír játék volt amúgy, mert a harc nekem nagyon átjön.

Ami picit furcsa volt, hogy Edit Lénával is megpróbálta ezt. Én figyelmeztetni akartam hogy erre ne rágcsáljon azért cián kapszulát, de aztán úgy gondoltam, az ördög szeme gyakran csipás, ki tudja mi rejtőzik Lénában. Na őrző-védő, ninja gyilkos vér, nem. Szegény vadász kopó majdnem bele is halt. Konkrétan nem tudta elkerülni Edit "szúrását".

Azért csak túlélte, igaz attól kezdve kerülte Edit faággal (általa kinevezett ninja kard) történő rögtönzött nindzsucu bemutatóját.

Én azért hogy boldog legyen, néha elvettem tőle a "kardját" (gazdi nem annyira értette gondolom játékunk szellemi síkját, mert nonstop elmeorvosra gondolt mindkettőnk számára).

Később Edit feladta a harcot, s úgy döntött keményebb ellenséget keres nekem. Ráküldött egy kidőlt fára, hogy íme megjött a fő ninja. Na én megmutattam neki, tőlem lehet fő vagy sült is, ha ő támad ránk, én adok neki.

Summa ide summa oda, nagyon jól éreztem magam. Nap végen, miközben Léna a naplementében pózolt gazdinak, én össze bújtam Edittel. Rég nem volt már ilyen szép délutánom a Dunán.

                                  

Fura barátság

Sziasztok! Tegnap egy érdekes szituba keveredtem: 

Gazdival épp vártam egy ismerősünk, mikor elkezdett esni az eső.

Na én ezt nagyon gyűlölöm, amúgy se csípem a hideget, hátha még nedvességgel is párosul.

Gazdi egy idő után megunta hogy nem csak felülről jön rá az áldás, hanem alulról én is osztom gazdagon, mert másodpercenként rázom meg magam a lába mellet (hátha le jön neki hogy lépjünk már)... Ő többször próbálta megmagyarázni hogy maradunk és felesleges a projekt, mert két másodperc múlva ugyanolyan vizes leszek. Nem vágta hogy neki szól az egész... Ellenben legalább megunta és hogy nyugta legyen, felküldött egy kerítésre, hogy az akadályon feküdjek.

A fegyelem az fegyelem (bár hogy is utálom), helyben maradtam...

Egyszer csak aztán képzeljétek mit látok: egy doromboló macska közelit a kerítés túl oldaláról hozzám!!! Értitek hozzám?! Úgy tűnt nincs teljesen tisztába a kutya fajtákkal. 

Halk morgással jeleztem neki: itt macska holokauszt lesz pillanatokon belül ha tovább közelít!

Gazdi ezt értékelte és egy pofonnal jelezte felém, nem lesz. Nem is értem, hogy várhatja el tőlem hogy egy nyamvadt, vernyákológépet magamhoz engedjek, úgyhogy az még "tudjon a későbbiekben beszélni róla".

Na de ha nem muszáj, nem gyűjtenék be újabb flekkest, így taktikát váltottam. Amikor ez a pofátlan egérzabáló hozzám dörgölőzött, sírni kezdtem gazdinak, hátha észre veszi mennyire zavar s engedi hogy egy-két életet levegyek ennek a kék rémségnek a hét életéből. Na ezt tolerálta azért gazdi, egy újabb  (immár nagyobb) pofonnal. Nem eset jól, de megérte mert célt értem! A macska megijedt a csattanástól és odébb menekült! 

Nyugtáztam magamban a dolgot, bár kicsit zavart hogy nem kóstolhattam meg, olyan finom e mint amilyen pofátlan volt!

Épp ezen filozofáltam amikor, el se hiszem: ez a dög szemtelenül (ill félszemmel, mert az egyik hiányzott neki) vissza somfordál hozzám. Most már nagyon ki voltam, esküszöm hozzám bújt a kerítésen át!!! Nem elég hogy fázom, esik ez nyamvadt eső, de ez nyekergő éjjel bátor is engem használ radiátornak!

Több pofont már nem akartam be kockáztatni (az előzőtől így is zsibbadt még a pofám) így szégyen ide, szégyen oda, hagytam.  Közben titkon reménykedtem nem jár erre más kutya, nem akarom hogy rajtam röhögjön a fél lakótelep. 

Aztán nagyon meglepődtem, egy idő után kezdett jól esni a dolog. Ennek a félszemű kékségnek csak van valamennyi esze, nekem is kezdet jól esni a melege. Tízperc után már határozottan élveztem! Legalább egyik oldalról melegített. Ennek fényében átgondoltam ezt a dolgot (amelyik kutya kiröhög érte majd megmutatom hogy én a régi vagyok) és én lespanoltam ezzel a cicával. Nem érdekel az előítélet, jó arc ez, még ha kicsit idegesítő is a dorombolása. Úgy döntöttem innentől a védelmem alatt áll!

Adtunk az alsó szomszédnak...:)

Ma reggel kicsit játszottunk Jenkiéknél

Alattuk lakik egy öreg mami, aki többször kedvesen közölte gazdiainka hogy:

"azok a rohadt dögök, megint zajongtak"   

Na gondoltam akkor így vasárnap délelőtt, picit zajongunk tényleg....

Jenkit (nem nagyon áll ellen), párszor leborítottam, kicsit talán járt a hatodikon a csillár, de hát ha már kutyák vagyunk élvezzük, igaz ?!

Tornádó tombolt Újpesten!!!

Tegnap este történt, igen, az összes ellenkező rémhírrel szemben, valóban megtörtént!

Én ott voltam láttam:

Rövid leírása az események e fura láncolatának melyet egy lokális tornádó okozott nálunk!

Este gazdinak dolga akadt, mindig visz magával, de most valami baj lehetett mert otthon hagyott.

Miután távozott, fura jelenségre lettem figyelmes a konyha irányából... Igen heves szél kezdett feltámadni (érthetetlen módon a szemetes irányából, amiben véletlen épp némi csirkecsont leledzett vidáman).

A szél egyre erősebb és erősebb lett, én úgy megijedtem! Egyszer csak megpillantottam a tornádó tölcsérét ami épp a konyhaszekrény ajtajára csapott le! Feltépte az ajtót és megtámadta a szemetest!!!

Egyenként felkapott minden benne lévő (és mint utólag kiderült gazdi reakciójából, oda való) dolgot!

Mit tehettem volna? Sok mindenre képes vagyok, de a tornádót mégsem "ölhetem meg"! 

Azt már tudjátok hogy én minden nőnemű lényt védek az életem árán is! Így nem maradt más választásom, amikor a tornádó a csirkecsontokat akarta elrabolni, közbe kellett lépnem (hisz a csirke is nő ha madár is!)! Mivel a viharral nem bírtam, így hát jobb megoldás nem lévén úgy döntöttem a csirkecsontokat helyezem biztonságba! 

 Próbáltam én elrejteni az ágyba, a fotelba, de tornádó mindenhová követett! Más választásom nem volt, feláldoztam magam: ha kellenek a tyúk maradványok, vigyen engem is! Meg ettem őket.
A tornádó feladta a hiába való küzdelmet, beletörődött a vereségébe és szégyenében feloszlott. Egy pit bullal még ő sem bírhat, mint kiderült.

Nem sokkal ez után hazaérkezett gazdi, próbáltam én elmagyarázni e fura támadás történetét, de bárhogy szeret nem érti a nyelvem! Képzeljétek mit tett! Miután én hősként, a legnagyobb viharral mit életemben láttam hadakozva, megvédtem lakásunk és szegény csirkecsontokat, megpofozott.

Nagyon szerettem, de ez most nem járt volna. Tehetek én róla hogy, épp hozzánk csapott le a vihar? Tehetek én róla hogy nem tudtam megállítani? Mentettem én a menthetőt, dehát csak egy kutya vagyok, nem isten hogy a vihart is elfújam!

Nem tudom eldönteni, nem értette amit "mondok" neki, vagy csak egyszerűen nem hitte el, remélem azért ti elhiszitek nekem!

Ui: pár órával később, mivel a nagy "harc" megviselte a gyomrom, kitettem a csirkecsontokat a mentésük közben lenyelt egyéb "tárgyakkal" együtt.  Ezért is kikaptam, ki érti ezt....