Fura barátság

Sziasztok! Tegnap egy érdekes szituba keveredtem: 

Gazdival épp vártam egy ismerősünk, mikor elkezdett esni az eső.

Na én ezt nagyon gyűlölöm, amúgy se csípem a hideget, hátha még nedvességgel is párosul.

Gazdi egy idő után megunta hogy nem csak felülről jön rá az áldás, hanem alulról én is osztom gazdagon, mert másodpercenként rázom meg magam a lába mellet (hátha le jön neki hogy lépjünk már)... Ő többször próbálta megmagyarázni hogy maradunk és felesleges a projekt, mert két másodperc múlva ugyanolyan vizes leszek. Nem vágta hogy neki szól az egész... Ellenben legalább megunta és hogy nyugta legyen, felküldött egy kerítésre, hogy az akadályon feküdjek.

A fegyelem az fegyelem (bár hogy is utálom), helyben maradtam...

Egyszer csak aztán képzeljétek mit látok: egy doromboló macska közelit a kerítés túl oldaláról hozzám!!! Értitek hozzám?! Úgy tűnt nincs teljesen tisztába a kutya fajtákkal. 

Halk morgással jeleztem neki: itt macska holokauszt lesz pillanatokon belül ha tovább közelít!

Gazdi ezt értékelte és egy pofonnal jelezte felém, nem lesz. Nem is értem, hogy várhatja el tőlem hogy egy nyamvadt, vernyákológépet magamhoz engedjek, úgyhogy az még "tudjon a későbbiekben beszélni róla".

Na de ha nem muszáj, nem gyűjtenék be újabb flekkest, így taktikát váltottam. Amikor ez a pofátlan egérzabáló hozzám dörgölőzött, sírni kezdtem gazdinak, hátha észre veszi mennyire zavar s engedi hogy egy-két életet levegyek ennek a kék rémségnek a hét életéből. Na ezt tolerálta azért gazdi, egy újabb  (immár nagyobb) pofonnal. Nem eset jól, de megérte mert célt értem! A macska megijedt a csattanástól és odébb menekült! 

Nyugtáztam magamban a dolgot, bár kicsit zavart hogy nem kóstolhattam meg, olyan finom e mint amilyen pofátlan volt!

Épp ezen filozofáltam amikor, el se hiszem: ez a dög szemtelenül (ill félszemmel, mert az egyik hiányzott neki) vissza somfordál hozzám. Most már nagyon ki voltam, esküszöm hozzám bújt a kerítésen át!!! Nem elég hogy fázom, esik ez nyamvadt eső, de ez nyekergő éjjel bátor is engem használ radiátornak!

Több pofont már nem akartam be kockáztatni (az előzőtől így is zsibbadt még a pofám) így szégyen ide, szégyen oda, hagytam.  Közben titkon reménykedtem nem jár erre más kutya, nem akarom hogy rajtam röhögjön a fél lakótelep. 

Aztán nagyon meglepődtem, egy idő után kezdett jól esni a dolog. Ennek a félszemű kékségnek csak van valamennyi esze, nekem is kezdet jól esni a melege. Tízperc után már határozottan élveztem! Legalább egyik oldalról melegített. Ennek fényében átgondoltam ezt a dolgot (amelyik kutya kiröhög érte majd megmutatom hogy én a régi vagyok) és én lespanoltam ezzel a cicával. Nem érdekel az előítélet, jó arc ez, még ha kicsit idegesítő is a dorombolása. Úgy döntöttem innentől a védelmem alatt áll!