Tornádó tombolt Újpesten!!!

Tegnap este történt, igen, az összes ellenkező rémhírrel szemben, valóban megtörtént!

Én ott voltam láttam:

Rövid leírása az események e fura láncolatának melyet egy lokális tornádó okozott nálunk!

Este gazdinak dolga akadt, mindig visz magával, de most valami baj lehetett mert otthon hagyott.

Miután távozott, fura jelenségre lettem figyelmes a konyha irányából... Igen heves szél kezdett feltámadni (érthetetlen módon a szemetes irányából, amiben véletlen épp némi csirkecsont leledzett vidáman).

A szél egyre erősebb és erősebb lett, én úgy megijedtem! Egyszer csak megpillantottam a tornádó tölcsérét ami épp a konyhaszekrény ajtajára csapott le! Feltépte az ajtót és megtámadta a szemetest!!!

Egyenként felkapott minden benne lévő (és mint utólag kiderült gazdi reakciójából, oda való) dolgot!

Mit tehettem volna? Sok mindenre képes vagyok, de a tornádót mégsem "ölhetem meg"! 

Azt már tudjátok hogy én minden nőnemű lényt védek az életem árán is! Így nem maradt más választásom, amikor a tornádó a csirkecsontokat akarta elrabolni, közbe kellett lépnem (hisz a csirke is nő ha madár is!)! Mivel a viharral nem bírtam, így hát jobb megoldás nem lévén úgy döntöttem a csirkecsontokat helyezem biztonságba! 

 Próbáltam én elrejteni az ágyba, a fotelba, de tornádó mindenhová követett! Más választásom nem volt, feláldoztam magam: ha kellenek a tyúk maradványok, vigyen engem is! Meg ettem őket.
A tornádó feladta a hiába való küzdelmet, beletörődött a vereségébe és szégyenében feloszlott. Egy pit bullal még ő sem bírhat, mint kiderült.

Nem sokkal ez után hazaérkezett gazdi, próbáltam én elmagyarázni e fura támadás történetét, de bárhogy szeret nem érti a nyelvem! Képzeljétek mit tett! Miután én hősként, a legnagyobb viharral mit életemben láttam hadakozva, megvédtem lakásunk és szegény csirkecsontokat, megpofozott.

Nagyon szerettem, de ez most nem járt volna. Tehetek én róla hogy, épp hozzánk csapott le a vihar? Tehetek én róla hogy nem tudtam megállítani? Mentettem én a menthetőt, dehát csak egy kutya vagyok, nem isten hogy a vihart is elfújam!

Nem tudom eldönteni, nem értette amit "mondok" neki, vagy csak egyszerűen nem hitte el, remélem azért ti elhiszitek nekem!

Ui: pár órával később, mivel a nagy "harc" megviselte a gyomrom, kitettem a csirkecsontokat a mentésük közben lenyelt egyéb "tárgyakkal" együtt.  Ezért is kikaptam, ki érti ezt....