Napsütés, játék, edzés végre (s pici baleset)

Ma kivonultunk végre együtt játszani.

Kicsit már átkoztam a mostoha időjárást, én alapból trópusi pit bull vagyok, de amilyen idők mostanában voltak, hatványozottan borzolta az idegrendszerem. Ma viszont végre "ark pit bullok" meghallgatták imáim, és kisütött nap. Vittem is gazdiékat és a spanokat rövid-úton ki a Dunára játszani, edzeni.  

Nyitányként gazdi úgy ítélte meg, kicsit túlárad az energia szintem, és ezt gyorsan le kell vezetnem. Így labdázás közben egy autógumit kötött mögém, hogy azzal fussak (így legalább van esélye a többieknek is ;) ). 

Nos, Ricsi jó szokásához híven, minden baromság nagy barátja, így Jenky is benyelte ezt a projektet.  

Immár ketten rohangáltunk gumival a hátunkon. 

Ebből lett is egy kis baleset, Edit figyelmetlen volt és miközben én a labdáért tepertem, ő némiképpen lassan kapcsolt...

Én ugyan jó arc voltam, és kikerültem, de a vontatmányom már nem volt ilyen kegyes. Szegény Editet, mint a tekebábút, ütötte le a gumi a lábáról.  Nekem sajna nem volt időm lassítani, mert a labda pattogott, de azért sajnáltam. A puffanásból ítélve nem túl jól sikerült neki a talajfogás.

Mire visszafelé kocogtam Gazdi és Ricsi Edit felett állva beszélte meg, hogy az én lízingelhető nőnemű felmenőmet, miért nem akkor csinálok ilyeneket, amikor épp videóznak. 

Edit (gazdi hathatós segítségével) idővel feltápászkodott a horizontális helyzetéből, és helyet foglalt a (immár nem a hátamon lévő autógumiban) Léna pedig mellé, vigasztalni.

                                                                   

  

Innentől már a szokásos koreográfia szerint zajlottak az események. 

Játszottunk Lénáékkal, közben titokban sajnáltuk Editet, mert gazdi és Ricsi folyamatosan dicsérgette, hogy milyen kecsesen tud hátra-szaltót dobni autógumin át, szerencsére még mindig ugyanolyan ügyes mint volt, stb. Amennyiben ezt a merényletet más merte volna Edit ellen elkövetni, már rég csontig rágtam volna, de gazdinak mindent lehet.

Nap végén gazdi fitnesz edzést tartott nekem, utána a megszokott "portfólió fotózás" jött. Úgy gondoltam, ha már ennyire akarja, feszítek neki picit:

Alpin pit bull túra

Tegnap jó nap volt!
Kivittem Jenkit, Ricsit és a Gazdám túrázni Pomáz mellé a hegyekbe!

Kicsit esős idő volt, de jó pit bullba villám sem csap bele!

Ahogy felértünk az első hegyre, Gazdiék rögtön üzleti terveket kezdtek szövögetni. Konkrétan egy áfonyamező leszüretelése, és a termés eladása volt a jövőbeni projekt tárgya. Épp a hasznot költötték lélekben Ricsivel, amikor picit gonosz mód jeleztem menni kellene, mert az áfonya nem fut, így engem annyira nem hozz lázba.

Erre gazdi jelezte felém, ő a túra vezető (kissé naiv mód ő ezt komolyan is gondolta) és maradásra biztatott. Na én erre úgy gondoltam, akkor ti maradjatok, én elmegyek Jenkivel fácánra vadászni.

Gazdiék miután belekavarodtak a "remélt haszon számolásába" mint százlábú a zokni cserébe, felvették a helyes követő pozíciót és utánunk indultak.
Némi meglepetést okoztam nekik amikor a sima ösvény helyet a hegymászók számára tervezett útvonalat választottam. Gazdi vevő volt a hülyeségre, és utánam indult. Ricsi némileg bölcsebben az ösvényen elénk vágott.

  

Gazdi mászott utánam. Ricsiben meg úgy tűnik a magaslati levegő kihozta a bizniszman vénát és videózni kezdte gazdit, hátha lezúg a hegyről és ő eladhatja a videót valamely kereskedelmi csatorna híradójának. 

Szeretem Ricsit nagyon, de gazdi azért gazdi, így kénytelen voltam keresztül húzni Ricsi újabb üzleti tervét is, és amikor gazdi némi gondba került lemásztam érte, s kisegítettem szorult helyzetéből.

A csúcs az csúcs, ezt azért gazdinak sem engedhettem át, én értem fel először.

Miután gazdi kilihegte magát és áldotta a szerencséjét hogy ilyen kutyája van, Ricsi kiröhögte magát (némiképp ironikusan jelezte gazdi felé, hogy mielőtt tovább indulunk nézzék meg a neten a hegyi-mentők telefonszámát), tovább indultunk.

Jenki előre rohant némi fácánhajtás ügyében, én követtem, de Ricsi és gazdi olyan ordításba kezdett...hogy inkább leálltunk mindketten. Nem teljesen értettük mi közünk nekünk a híradóban bemutatott, vadászok által kilőtt kutyához (bárhogy sajnáltuk is), hisz Jenki meg én ketten vagyunk, egyszerre meg csak egyre tud célozni a vadász, a másikunk meg úgyis a hírekbe kerül, mert ugye az még kis hazánkban is ritka, ha idióta lövöldöző vadászt eszik egy pit bull.

Ennek ellenére leálltunk, mert a vadásztól nem, de gazdiék pofonjaitól azért tartunk.

                                                             

Gazdiék megnyugodtak, mi is, így Jenki úgy döntött azért ez a nagy nyugalom mégse járja...

Pici optikai tuning nem árthat Ricsi idegrendszerének (már vagy három perce nem kiabált nekünk), így kiállt egy sziklafal szélére (bátor kutya ő!) és úgy tett mintha a bungee jumpinget fontolgatná kötél nélkül! Sikerült is kiváltania a kívánt hatást, Ricsink rögtön olyan ordításba tört ki, hogy gazdi attól félt lavina indul el a fennsíkon hó nélkül.

Jenki érezte hogy talán túllőtt a célon, így sietve beigazodott Ricsi lábához és megnyugtatta, ő nem játszik huuuu de menőt amíg nem nőnek ki a szárnyai.  

Oldandó a köztük lévő feszültséget, megpróbáltam gazdi ölében landolni egy kecsesen kivitelezett pit bull ugrással, de gazdi nem volt túl ügyes, így a feszültség oldásból majdnem "stabilitás oldás" lett...

Azért valahogy talpon maradt s láss csodát, Ricsi ismét a bénaságunkkal foglalkozott (Jenki legnagyobb örömére).

Én e közben rájöttem, hogy a macska véremnek hála, tudok spórolni az energiámmal (ki tudja nem támad-e ránk pár kóbor ninja vagy hasonló természeti csapás), ha gazdi vállán túrázok tovább.

A következő állomásunk a már említett vadászok leshelye volt. Na itt Ricsi okozott meglepetést nekem (ez ált. fordítva szokott lenni), a száz x kilójával kecses gazella módjára szinte felfutott a cirka nyolc méter magas lesre. Gazdi úgy döntött, neki elég volt a szikla a magaslatokból, így inkább a sík és szilárd talajon marad.

Én egy ideig vele tartottam, de Ricsi (vaszeg viccből) annyira hívogatott minket, hogy úgy döntöttem ám legyen, ez egy vagány pitnek nem lehet akadály!

       

Ez kemény dolognak tűnt, így bevállaltam, ámde a lefele útra nem gondoltam...Szégyenszemre félúton kénytelen voltam sírva kérni gazdit jöjjön értem. Ő nem lett happy az ötlettől, de még élénken élt az emlékezetében, hogy félresikerült pókember mutatványa közben én mentettem ki szorult (és lássuk be szintén ciki) helyzetéből. Így ő is az én segítségemre sietett. 

Némi röhögés után Ricsi (immár kevésbé kecsesen) lekászálódott a magaslesről, és haza indultunk.

Útközben még összeakadtunk egy lovas nyilassal (gazdi szerint valami Árpád) egy kilátó tetején. Na miután rájöttünk, hogy ez a nyilas annyira nem veszélyes, lévén hogy szobor, a lenyugvó nap fényében (már ha látszott volna a felhőktől), a kilátó korlátjáról letekintettünk új birodalmunkra Jenkivel.

 

Duna-parti-party

Sziasztok!
Ma kint voltunk a Duna-parton játszani, Lénával (Gazdi és Edit is elkísért minket), nagyon élveztem.

Nyitányként, Léna felhajtott egy egeret. Vele "kegyetlen jót" játszottunk, bár talán ő nem annyira élvezte, de naaa semmi nem tökéletes...Picit bírhatta volna tovább is, de ő inkább a bújócskát választotta.

Aztán labdáztunk a kedvenc labdámmal. Na itt akadt némi probléma, Edit annyira nem ügyes, ez tény, bárhogy is szeretem. A múltkor gazdit dobta szájba (nem volt happy, bár én jót röhögtem), most meg a Dunában landolt a labda. Ez még nem lett volna gáz, de rögtön el is merült. Léna mindent megpróbált, beúszott a nem épp meleg vízbe, de sajna búvárkodni ő sem tud. Így a kedvenc labdám oda lett.

 

                 

Ezután némi meglepetést okozott Edit. Nem, most se magát, se mást nem tört össze (ezek tőle nem okoztak volna meglepetést, nem tudom említettem e már, nem túl ügyes a kedves), hanem fura edzésbe kezdett velem. Arra volt kíváncsi mit fogok kezdeni, ha támadnak a ninják! Gondoltam el mondom neki, ezen a földrajzi szélességen ez nem túl gyakori, sőt talán kirívóan ritka eset is lenne, de annyira lelkesen győzködött erről, hogy nem volt szívem hozzá hogy felhomályosítsam. Inkább megmutattam neki, egy pit bull megállít egy ninját is. Ez zsír játék volt amúgy, mert a harc nekem nagyon átjön.

Ami picit furcsa volt, hogy Edit Lénával is megpróbálta ezt. Én figyelmeztetni akartam hogy erre ne rágcsáljon azért cián kapszulát, de aztán úgy gondoltam, az ördög szeme gyakran csipás, ki tudja mi rejtőzik Lénában. Na őrző-védő, ninja gyilkos vér, nem. Szegény vadász kopó majdnem bele is halt. Konkrétan nem tudta elkerülni Edit "szúrását".

Azért csak túlélte, igaz attól kezdve kerülte Edit faággal (általa kinevezett ninja kard) történő rögtönzött nindzsucu bemutatóját.

Én azért hogy boldog legyen, néha elvettem tőle a "kardját" (gazdi nem annyira értette gondolom játékunk szellemi síkját, mert nonstop elmeorvosra gondolt mindkettőnk számára).

Később Edit feladta a harcot, s úgy döntött keményebb ellenséget keres nekem. Ráküldött egy kidőlt fára, hogy íme megjött a fő ninja. Na én megmutattam neki, tőlem lehet fő vagy sült is, ha ő támad ránk, én adok neki.

Summa ide summa oda, nagyon jól éreztem magam. Nap végen, miközben Léna a naplementében pózolt gazdinak, én össze bújtam Edittel. Rég nem volt már ilyen szép délutánom a Dunán.

                                  

Fura barátság

Sziasztok! Tegnap egy érdekes szituba keveredtem: 

Gazdival épp vártam egy ismerősünk, mikor elkezdett esni az eső.

Na én ezt nagyon gyűlölöm, amúgy se csípem a hideget, hátha még nedvességgel is párosul.

Gazdi egy idő után megunta hogy nem csak felülről jön rá az áldás, hanem alulról én is osztom gazdagon, mert másodpercenként rázom meg magam a lába mellet (hátha le jön neki hogy lépjünk már)... Ő többször próbálta megmagyarázni hogy maradunk és felesleges a projekt, mert két másodperc múlva ugyanolyan vizes leszek. Nem vágta hogy neki szól az egész... Ellenben legalább megunta és hogy nyugta legyen, felküldött egy kerítésre, hogy az akadályon feküdjek.

A fegyelem az fegyelem (bár hogy is utálom), helyben maradtam...

Egyszer csak aztán képzeljétek mit látok: egy doromboló macska közelit a kerítés túl oldaláról hozzám!!! Értitek hozzám?! Úgy tűnt nincs teljesen tisztába a kutya fajtákkal. 

Halk morgással jeleztem neki: itt macska holokauszt lesz pillanatokon belül ha tovább közelít!

Gazdi ezt értékelte és egy pofonnal jelezte felém, nem lesz. Nem is értem, hogy várhatja el tőlem hogy egy nyamvadt, vernyákológépet magamhoz engedjek, úgyhogy az még "tudjon a későbbiekben beszélni róla".

Na de ha nem muszáj, nem gyűjtenék be újabb flekkest, így taktikát váltottam. Amikor ez a pofátlan egérzabáló hozzám dörgölőzött, sírni kezdtem gazdinak, hátha észre veszi mennyire zavar s engedi hogy egy-két életet levegyek ennek a kék rémségnek a hét életéből. Na ezt tolerálta azért gazdi, egy újabb  (immár nagyobb) pofonnal. Nem eset jól, de megérte mert célt értem! A macska megijedt a csattanástól és odébb menekült! 

Nyugtáztam magamban a dolgot, bár kicsit zavart hogy nem kóstolhattam meg, olyan finom e mint amilyen pofátlan volt!

Épp ezen filozofáltam amikor, el se hiszem: ez a dög szemtelenül (ill félszemmel, mert az egyik hiányzott neki) vissza somfordál hozzám. Most már nagyon ki voltam, esküszöm hozzám bújt a kerítésen át!!! Nem elég hogy fázom, esik ez nyamvadt eső, de ez nyekergő éjjel bátor is engem használ radiátornak!

Több pofont már nem akartam be kockáztatni (az előzőtől így is zsibbadt még a pofám) így szégyen ide, szégyen oda, hagytam.  Közben titkon reménykedtem nem jár erre más kutya, nem akarom hogy rajtam röhögjön a fél lakótelep. 

Aztán nagyon meglepődtem, egy idő után kezdett jól esni a dolog. Ennek a félszemű kékségnek csak van valamennyi esze, nekem is kezdet jól esni a melege. Tízperc után már határozottan élveztem! Legalább egyik oldalról melegített. Ennek fényében átgondoltam ezt a dolgot (amelyik kutya kiröhög érte majd megmutatom hogy én a régi vagyok) és én lespanoltam ezzel a cicával. Nem érdekel az előítélet, jó arc ez, még ha kicsit idegesítő is a dorombolása. Úgy döntöttem innentől a védelmem alatt áll!

Adtunk az alsó szomszédnak...:)

Ma reggel kicsit játszottunk Jenkiéknél

Alattuk lakik egy öreg mami, aki többször kedvesen közölte gazdiainka hogy:

"azok a rohadt dögök, megint zajongtak"   

Na gondoltam akkor így vasárnap délelőtt, picit zajongunk tényleg....

Jenkit (nem nagyon áll ellen), párszor leborítottam, kicsit talán járt a hatodikon a csillár, de hát ha már kutyák vagyunk élvezzük, igaz ?!

Tornádó tombolt Újpesten!!!

Tegnap este történt, igen, az összes ellenkező rémhírrel szemben, valóban megtörtént!

Én ott voltam láttam:

Rövid leírása az események e fura láncolatának melyet egy lokális tornádó okozott nálunk!

Este gazdinak dolga akadt, mindig visz magával, de most valami baj lehetett mert otthon hagyott.

Miután távozott, fura jelenségre lettem figyelmes a konyha irányából... Igen heves szél kezdett feltámadni (érthetetlen módon a szemetes irányából, amiben véletlen épp némi csirkecsont leledzett vidáman).

A szél egyre erősebb és erősebb lett, én úgy megijedtem! Egyszer csak megpillantottam a tornádó tölcsérét ami épp a konyhaszekrény ajtajára csapott le! Feltépte az ajtót és megtámadta a szemetest!!!

Egyenként felkapott minden benne lévő (és mint utólag kiderült gazdi reakciójából, oda való) dolgot!

Mit tehettem volna? Sok mindenre képes vagyok, de a tornádót mégsem "ölhetem meg"! 

Azt már tudjátok hogy én minden nőnemű lényt védek az életem árán is! Így nem maradt más választásom, amikor a tornádó a csirkecsontokat akarta elrabolni, közbe kellett lépnem (hisz a csirke is nő ha madár is!)! Mivel a viharral nem bírtam, így hát jobb megoldás nem lévén úgy döntöttem a csirkecsontokat helyezem biztonságba! 

 Próbáltam én elrejteni az ágyba, a fotelba, de tornádó mindenhová követett! Más választásom nem volt, feláldoztam magam: ha kellenek a tyúk maradványok, vigyen engem is! Meg ettem őket.
A tornádó feladta a hiába való küzdelmet, beletörődött a vereségébe és szégyenében feloszlott. Egy pit bullal még ő sem bírhat, mint kiderült.

Nem sokkal ez után hazaérkezett gazdi, próbáltam én elmagyarázni e fura támadás történetét, de bárhogy szeret nem érti a nyelvem! Képzeljétek mit tett! Miután én hősként, a legnagyobb viharral mit életemben láttam hadakozva, megvédtem lakásunk és szegény csirkecsontokat, megpofozott.

Nagyon szerettem, de ez most nem járt volna. Tehetek én róla hogy, épp hozzánk csapott le a vihar? Tehetek én róla hogy nem tudtam megállítani? Mentettem én a menthetőt, dehát csak egy kutya vagyok, nem isten hogy a vihart is elfújam!

Nem tudom eldönteni, nem értette amit "mondok" neki, vagy csak egyszerűen nem hitte el, remélem azért ti elhiszitek nekem!

Ui: pár órával később, mivel a nagy "harc" megviselte a gyomrom, kitettem a csirkecsontokat a mentésük közben lenyelt egyéb "tárgyakkal" együtt.  Ezért is kikaptam, ki érti ezt....

Repülő pit bull voltam...

Képzeljétek hogy jártam a minap este!

Edittel és a gazdival voltam kint egy mezőn labdázni, jót játszottam Lénával és Lolával (igaz ő néha idegesített, de ez evidens nála)
Játék után haza mentünk gazdival, alig lépünk be a lakásba és nem hiszitek el mi történt!
Edit felsikított kint az utcán!!!  Most mit tehettem volna, meg kell védenem! Egy lendülettel neki a szobai nyitott ablaknak és ugrás ki rajta. Már csak röptömben esett le, hogy hopp, itt valami nem kerek, mert mi a második emeleten lakunk!!!
No igen, kérdezhetitek hogy én most redbull vagyok-e vagy pit bull. Az utóbbi, de rövid ideig átéltem a redbull élményt is.
A talajfogás jól sikerült, kemény vagyok én, így sérülések nélkül megúsztam a rögtönzött légibemutatót.
Hajjjj, de nem ez a legcikkibb. Be halloztam a dolgot. Ahogy talajt fogok és keresem ki próbálja bántani Editet, kit amortizáljak le a szemtelenségért, mit látok???
Edit nincs is itt!!! Két leány néz rám némileg meglepetten, érdeklődő tekintettel...
Na most mit tegyek? Ha már "leugrottam" legyen valami haszna, heves farkcsóválással jelzem nekik, no para, megúsztam, de azért pici simogatás jól esne. Ők kapnak is az alkalmon és rögtön simogatni kezdenek....Ám de jaj, jön gazdi és ahogy látom nem épp vidám...Ebből para lesz, azt' szem ezt a"szárnyaló pit bull projektet" elhibáztam.  Most tuti le leszek cseszve!
Na de most mi van? Mégis jól csináltam??? Iderohan hozzám, simogat, nézegeti mindenem, dicsérget...
Nem volt ez akkora ügy, hat métert bármikor repülök, de ezt azért ne mondjátok el neki, mert esetleg legközelebb mégis csak kikapok érte.

Történet tanúsága számomra, egy tudok repülni, kettő a női sikítás nem mindig Edit, három azért ha női sikítást hallok megéri mennem, mert azért csak agyon lettem simogatva.

Fentebbi konklúzió fényében úgy döntöttem legközelebb bezárt ablaknál is megpróbálom, ki tudja lehet hogy ez lesz a fő profilom.

Ez lennék én, ismerjetek meg!

Sziasztok! Én egy másfél éves, vagány, pit bull csaj vagyok Budapestről. Mint fajtám összes többi tagját, engem is sok-sok előítélet sújt. Ezért úgy gondoltam megosztom veletek mindennapjaim, gondolataim, életem. Talán segíteni fog hogy megértsetek, engem, minket, hisz ti "csináltatok" bennünket.

Az életem pár lény körül forog.

Első és megkérdőjelezhetetlen a gazdám, ő a falkánk vezére, érte a tűzbe megyek, meghalok, ha a helyzet úgy kívánja.
Keményen fog, fegyelmez, de sokszor gyengéd, szeretget, játszik velem, ő az életem s azt hiszem én vagyok az övé. Itt nincs Én és Te itt csak Mi van.
Bármit megteszem érte és ő is értem. Így kerek a világ.

A falkánk tagjai akikért szintén bármit megtennék:

Edit, az alfa csaj. Ő mindig játszik velem, szeretget, kényeztet s mindig van valami finomság nála...:-) Sokat aludtam vele együtt, mostanában sajna ritkán látom, hiányzik. Ha rá csúnyán néznek, hozzá rosszat szólnak, én szó nélkül ölök. Olyan mint a gazdám, megközelíthetetlen, ha kell érte alföldet csinálok a csomolumából. Nagyon szerettem és nem hagyom hogy baja essen!

Ricsi, pótgazdim, ő néha fegyelmez, ha épp a gazdám valami apróságot (pici rosszaságot) nem vesz észre, ilyenkor általában ő az aki fenékbe billent... Amúgy fixa ideálja hogy én fogom elhozni az armagedont. Mindig szeretget, húzza az agyam, játszik velem s bízik bennem. Ő tudja hogy idegenekre én vagyok az összes bibliai csapás egyben ha ártani akarnak nekünk.
Ő is szent és sérthetetlen.

Mari (Ricsi anyuja), ő olyan mint Edit, gyenge nő akit védenem kell (ha nem kell akkor is, mert ki tudja..;-) ). Az ölében pihenem ki mindennapjaim fáradalmait, ha megláttom, tudom simogatás, evés és kenyeztetés lesz. Szerencsére bármennyit is eszem, nála mindig akad még egy-egy nápolyi vagy joghurt számomra. Nagyon szerettem mert igazi anya típus, aki a szeretetével lebont bármilyen falat.

Jenki, két és fél éves staffordshire terrier fiú. Ő Ricsi, Mari kutyája. A gazdimnál nőtt fel, okosodott, a legerősebb kan akit ismerek. Igazi bohóc, de ha helyzet úgy hozza kemény harcos (ha valamit véletlen, de nem tud egyedül megoldani, én rendezem) Mellette nőttem fel. Sokat tanultam tőle, ő volt a NAGY TESTVÉR s az is marad míg élünk. Volt pár "vitánk" ugyan de imádom, s ez falkán belül belefér. Nem kis pudli, kemény mint a beton. Vele játszom, ha harcba keveredik, vele küzdőm (jójó, párszor benéztem s ha nem balhézott csak más kutyákkal jatszott is védeni akartam, de na az ördög szeme folyton csipás...tudjátok). Egy dolgot utálok benne, amint esélyt lát rá, folyton a fenekem felöl közelít, dehát pasi, tudjátok a farkuk vezeti őket, ő meg előnnyel indul mert neki kettő van, egyel folyton csóvál a másikat inkább hadjuk...;-)

Léna, négyéves erdélyi kopó lány. Ő pici koromtól velem van, Edit kutyája. Igazi rosszaság, okos, ügyes csaj aki minden határt átlép. A legjobb vadász, ami él, mozog és kisebb mint ő azt elkapja, ami nagyobb ahoz engem hív. Amikor épp nincs semmi feszkó, ő megcsinálja, aztán én rendezem a nézeteltéréseket. Szerintem amúgy erre hajaz, dehát mit tehetnék, olyan mintha anyám lenne, csak meg kell védenem...:-) Amikor valami furcsa és érthetetlen okból balhé robban ki körülöttem ő nyalogatja tisztára a sebeim...Igaz inkább az ellenség vérét kell lenyalni rólam, de azt is szereti (psszt, ne mondjátok el neki, de szerintem egy vámpir reinkaciója). Vele versenyzek ha labdát dobálnak Edit vagy a gazdám. Régen mindig ő nyert, nagyon gyors, de mióta felnőttem picit másképp fekszik az a bizonyos hölgy. Azért imád játszani velem, s ha véletlen elveszlik a labda, ő mindig megtalálja. Amit róla még tudni kell, komoly egészségügyi problémái vannak ha véletlen épp nem csoválja a farkát vagy a szájába kell tartani a nyelvét.

Lola, Léna és Jenki kölyöke...Olyan is. Izgága, idegesítő kis csaj. Fiatal még, kölyök, de néha már rá kell morognom, mert valahogy szédül ha épp nem a fejemen ugrál vagy épp nem a nyal sebesre..Amúgy ne mondjátok el neki, mert elbízza magát, de öt is szerettem, hát csak a falkánk tagja. Az anyja es az apja összes jó tulajdonsága meg van benne, de a rosszak is...:-) Még kicsi, balga, de aki bele áll tudja, én megyek helyette is a tűzbe, hisz a falkáért mindent.

Rólam, hát mit is mondjak...Azt hiszem jól nevelt, talán okos pit bull vagyok. Minden csajt, gyereket szeretek, őket megvédem bármikor. Egy simogatás tőlük a mennybe vissz.
Pasik, na itt válogatós vok, párat csipek, sokat elviselek de azért van aki nem jöhet a közelembe, s főleg a falkám tagjai közelébe, mert akkor meg mutatom  milyen is az pici fekete fűszernővény... Talán túl hamar is neha, de akkor szól a gazdi úgyis, olyankor meg nincs vita, csak ő a falkavezér.
Kutyák... Én nem értem miért nem tesz a gazdám a nyakamba egy táblát "kutyáknak tilos és életveszélyes" felirattal. Egyszerűen ha idegen kutya jön, muszáj bebizonyítanom, hiába ő a nagyobb de én vagyok a keményebb, erősebb, harcosabb...Sokszor kaptam már ezért gazditól, de naaaaa, a vérem forr ha egy-egy kutya magasabbra emeli a farkát mint ahogy szerintem helyes. Nem értem én ez mitől van de, ezt súgja minden porcikám.

Szerintem elsőre elég is ennyi rólunk, rólam. A továbbiak maradjanak későbbre, azért csak szuka vagyok, mindent nem árulhatok el magamról az első "randin" ;-)